Hazai tudományos folyóirataink között sajnos elég ritka a 60 évet megélt kiadás. Rövid történeti áttekintésünkkel ezúton is köszöntjük az Agrokémia és Talajtan 60 évfolyamának olvasótáborát, szerzőit, lektorait, szerkesztőbizottsági tagjait és közreműködőit. Köszönet az érdeklődésért és a sok-sok munkáért mindannyiuknak! Ugyankor köszöntjük az Aton honlapján, mely kapocsként szeretne működni a hagyományos és a modern folyóirat között.

 

Az Agrokémia és Talajtan szakfolyóirat története

Az Agrokémia és Talajtan a talajtan, agrokémia, talajbiológia és talajbiokémia szakterületek tudományos folyóirata. Publikációs misszióját kezdettől fogva és gyakorlatilag töretlenül három alapvető célkitűzés határozta és határozza meg:

–    nemzetközi színvonalú fórum a szakterület magyar tudományos eredményeinek széles körű hazai és nemzetközi megismertetésére;

–    a magyar szaknyelv ápolása;

–    a szakterület nemzetközi trendjeinek, főbb eredményeinek, fontosabb történéseinek folyamatos figyelemmel kísérése.

Hogy e célokat az 60 év során mikor, milyen eredményességgel és hatékonysággal sikerült megvalósítani, azt az olvasótábornak kell eldöntenie. A publikációs tevékenység természetesen nem volt és nem is lehetett egyenletes, s folyamatosan kiegyensúlyozott. De talán így is sikerült a szerkesztőbizottság szerény eszközeivel, de nagy szakmai lelkesedésével eredményesen hozzájárulni a magyar talajtani, agrokémiai és talajbiológiai tudomány fejlődéséhez, hazai és nemzetközi megismertetéséhez és elismertségéhez.

Az Agrokémia és Talajtan megszületése nem volt előzmények nélküli. Az 1949 nyarán megalakuló önálló Agrokémiai Intézet ugyanis rögtön felismerte egy tudományos folyóirat megjelentetésének szükségességét. Annál is inkább, mivel a talajtan–agrokémia–talajbiológiai szakterületnek addig nem volt önálló tudományos folyóirata. Kutatási eredményei a Földművelésügyi Minisztérium kiadásában megjelenő „Kísérletügyi Közleményekben", „Mezőgazdasági Kutatásokban", „Öntözésügyi Közleményekben" és más szakfolyóiratokban, valamint az Agrokémiai Kutató Intézet Évkönyvében kap(hat)tak nyilvánosságot. Az Intézet már 1949 augusztusában megjelentette a „Talajvizsgálat" című sokszorosított kiadvány továbbfejlesztett változatát „Agrokémia" címmel. A tartalmas és színvonalas kiadvány iránti élénk érdeklődés és erősödő tudományos igény tette lehetővé, hogy 1951 novemberében megjelenhetett az Agrokémia és Talajtan 1. száma, 1952-ben pedig 1. évfolyamának további számai.

A folyóirat első főszerkesztője (felelős szerkesztője) Páter Károly, az Intézet akkori igazgatója volt. Páter Károlytól 1960-ban Szabolcs István vette át a főszerkesztői feladatokat, s látta el több mint 35 éven keresztül, 1997-ben bekövetkezett haláláig. 1970 elején Walger Jánostól Várallyay György vette át a technikai szerkesztői munkát, s ő lett Szabolcs István halála után a folyóirat főszerkesztője.

Páter Károly (1951–1959) Szabolcs István (1960–1997) Várallyay György (1997–  )
Páter Károly (1951–1959) Szabolcs István (1960–1997) Várallyay György (1997–  )

 

A folyóirat technikai szerkesztője 1981 és 1983 között Füleky György; 1984 és 1988 között Murányi Attila volt. 1988-tól Laczkó Györgyné szerkeszti a folyóiratot.

A Szerkesztőbizottság személyi összetétele többször változott és folyamatosan bővült. A munkában az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet (MTA TAKI) munkatársain kívül mindig helyet kaptak a szakterületet művelő tudományos intézetek és egyetemi tanszékek képviselői is. Talán tudománytörténeti szempontból sem érdektelen a Szerkesztőbizottság valamennyi tagjának név szerinti felsorolása:

Anton Attila, Arany Sándor, Bacsó Albert, Ballenegger Róbert, Buzás István, Debreczeni Béla, Doby Géza, Fekete Zoltán, Ferencz Vilmos, Filep György, Führer Ernő, Füleky György, Gerei László, Géczy Károly, di Gléria János, Győrffy Barna, Győrffy Béla, Hargitai László, Hegedűs István, Járó Zoltán, Jolánkai Márton, Kádár Imre, Kátai János, Kecskés Mihály, Klimes-Szmik Andor, Kúthy Sándor, Latkovics Györgyné, Láng István, Ligetvári Ferenc, Loch Jakab, Lőrincz József, Márkus László, Murányi Attila, Németh Tamás, Pántos György, Páter Károly, Prettenhoffer Imre, Rajkai Kálmán, Sarkadi János, Sárdi Katalin, Sipos Sándor, Stefanovits Pál, Szabolcs István, Szabó István Mihály, Szász Gábor, Szegi József, Várallyay György, Vermes László.

A folyóirat megindításában és szerkesztési koncepciójának kialakításában megkülönböztetett jelentőségű szerepet vállalt Ballenegger Róbert. Stefanovits Pál pedig 1951 óta folyamatosan, aktívan részt vesz a Szerkesztőbizottság munkájában.

Az Agrokémia és Talajtan egy magyar nyelven megjelenő, lektorált tudományos folyóirat. Indexeli a CAB Abstracts, az EMBiology, a Global Health és a SCOPUS. A talajtan, az agrokémia és növénytáplálás, valamint a talajbiológia és talajbiokémia, valamint az agroökológia szakterületeken közöl eredeti tudományos közleményeket, Szemle rovatában pedig összefoglaló és elemző témaismertetéseket; beszámolókat hazai és nemzetközi rendezvényekről; és könyvismertetéseket. Vitarovatában helyt ad egy-egy aktuális tudományos kérdésben képviselt eltérő véleményeknek, polémiáknak (pl. talajjavítás, talajművelés, növényi tápanyagellátás, talajosztályozás, talajértékelés stb.). Kellemes kötelességének tekinti a hazai tudományterület jeles képviselőinek jubileumi születésnapjairól történő megemlékezéseket, szomorú kötelességének pedig az elhunytakról szóló nekrológokat.

A folyóirat évente 400–500 oldal terjedelemben jelenik meg, indulásakor 4 számban (negyedévenként), 1972-től 2–2 összevont számban, félévenként, 2006-tól (megújult külsővel) 1–1 számmal félévente. A magyar nyelvű eredeti szakcikkeket hosszú időn keresztül három, idegen nyelven [angol, orosz és egy harmadik világnyelven (német, francia, spanyol)] készülő rövid összefoglaló egészítette ki, amelyek a táblázat- és ábrafeliratokat is tartalmazták. Ez nagymértékben elősegítette a közlemények tudományos tartalmának megértését idegen nyelvű érdeklődők számára is; s megkönnyítette a cikkek gyors referálását nagy nemzetközi referáló folyóiratokban [Soils and Fertilizers, Irrigation and Drainage (CAB International, Harpenden); Referátnüj Zsurnal, Moszkva; stb.]. Később – főként anyagi okok miatt – az idegen nyelvű összefoglalók csak két nyelven (angol, német) jelentek meg, jelenleg csupán angolul.

Az 59 év során 159 füzetben, mintegy 1700 magyar és 490 idegen nyelvű eredeti szakcikk, 750 szemlecikk, 120 vitarovat cikk és 90 egyéb cikk, összesen több mint 3150 közlemény jelent meg 32 ezer szövegoldalon.

         

Hazai szerzőinken kívül folyamatosan publikáltak folyóiratunkban külföldi szerzők is, összesen a világ mintegy 40 országából. Köztük voltak a talajtani tudomány nemzetközi hírű jelesei; a szomszédos országok magyar szakemberei; a hazánkban végzett vagy tudományos fokozatot szerzett, ill. magyar kutatási együttműködésekben résztvevő kollegák (elsősorban a szomszédos és a fejlődő országokból).

A magyar talajtani tudomány eredményeinek széles körű nemzetközi megismertetése az 59 év során egyre nagyobb jelentőségűvé vált. Az ez irányú kihívásra nem a folyóirat magyar nyelvű közlésének megszüntetésével reagáltunk, hanem időszakosan megjelenő idegen (elsősorban angol) nyelvű kötetek megjelentetésével.

A Supplementumok, ill. idegen nyelvű kötetek különböző műfajt képviseltek. Volt köztük válogatott közleményeket tartalmazó gyűjteményes kötet, emlékkötet, könyv jellegű kiadvány, bilaterális munkaértekezletek anyagát tartalmazó kötet, nemzetközi rendezvények anyagát összefoglaló kiadvány, valamint a Nemzetközi Talajtani Társaság, majd Nemzetközi Talajtani Unió kongresszusaira beküldött magyar dolgozatok kiadványa. Ez utóbbiak minden kongresszuson átütő sikert arattak, s nagyon jól szolgálták a magyar talajtani–agrokémiai–talajbiológiai tudomány legújabb eredményeinek széles körű, gyors megismertetését.

A 60-as évek végén és a 70-es évek elején jelentkező gyakorlati igények kielégítésére „Agrokémia és Talajtan Kiskönyvtára" sorozatot indítottunk be az Intézet kutatási eredményeinek gyakorlati elterjesztése céljából. Ennek kötetei egy-egy speciális témában jelentek meg. Anyagi okok miatt sajnos csak három Kiskönyvtár füzet jelent meg:

–        Sarkadi János, Latkovics Györgyné és Máté Ferenc.1969. A karbamid, mint műtrágya.  40 pp.

–        Manninger Ernő és Bakondiné Zámory Éva. 1971. Pillangósvirágú növények Rhizobium-oltása. 47 pp.

–        Latkovics Györgyné, Máté Ferenc és Sarkadi János. 1972. A kalciumnitrát műtrágya. 39 pp.

 

Az Agrokémia és Talajtan mindvégig a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének (MTA TAKI) kiadványaként jelent meg. 1972-től 1997-ig a Magyar Agrártudományi Egyesület Talajtani Társaságának, 1999-től az MTA Agrártudományok Osztályának támogatásával, az Akadémiai Kiadó gondozásában. A folyóirat megjelenési példányszáma 1952-ben  500-zal indult, ami a 70-es évekre 1150-re emelkedett, jelenleg 500. A hazai és külföldi előfizetők  száma 100 körül tehető. Az előfizetéseken és intézetkiadványként történő bel- és külföldi ajándékozásokon túlmenően a folyóirat cserekapcsolatai is jelentősek. A külföldi cserekapcsolatok száma a 70-es években 300 fölé emelkedett, ami jelentős devizakiváltó tényezővé vált, s nagymértékben hozzájárult az MTA TAKI folyóirat-beszerzésének zavartalan fenntartásához, a folyóiratok számának és árának növekedése és a súlyos devizakorlátozások időszakában is. Azóta cserekapcsolataink mintegy 150-re estek vissza, de így is komoly kapcsolatfenntartó jelentőségük van.

 

A több mint félévszázados jubileumi értékelésnél a fentiekben röviden összefoglalt eredményeket kell összevetni küldetés-nyilatkozatunkban megfogalmazott célkitűzéseinkkel. Úgy vélem, ez az összevetés nem ad okot szégyenkezésre. A folyóirat következetesen érvényesítette alapkoncepcióját:

–        a talajtan–agrokémia–talajbiológia szakterület magyar tudományos eredményeinek széles körű hazai és nemzetközi megismertetését;

–        az Agrokémia és Talajtan olvasótáborának folyamatos tájékoztatását a szakterület külföldi elért új tudományos eredményeiről, eseményeiről;

–        kapcsolattartást a társtudományokkal; különböző szintű szakoktatással, valamint a kutatási eredményeket (remélhetőleg eredményesen) hasznosító intézményekkel, üzemekkel, gazdaságokkal.

Így tudtunk a tudástranszfer hatékony eszközévé válni, egyaránt segítve a szakterület problémáinak megoldását, valamint a kutatási feladatok racionális elvégzését.

Az Agrokémia és Talajtan eredményes munkáját a Magyar Tudományos Akadémia és az Akadémiai Kiadó 2010-ben Nívódíjjal ismerte el.

 

A folyóirat megrendelhető:
Akadémiai Kiadó Tudományos, Műszaki és Orvosi Szerkesztőségnél
1519 Budapest, Pf. 245. Tel.: 464-8222; Fax.: 464-82221; E-mail: journals@akkrt.hu
www.akademiai.com; www.akademiaikiado.hu